A három képAzon gondolkodtam a könyvtárból haza jövet, hogy mi a tosz van azzal, amit alkotó erőnek nevezek. És ez nem azonos a mechanikus ábrázoló képességgel. Tekintve, hogy mint közismert a pusztán tanulható rajzi módszert önmagában nem tartjuk sokra. Gondoltam leírnám hogy én hogy élem meg az alkotási folyamatot, de legyél türelmes mert ezek ugye szavak, elég bénák a gondolat átviteli pontosság tekintetében. Tehát az amit, mint alkotói állapotot igazán kedvelek, azt úgy élem meg mint vmi hipnotikus transzt-szerinted ebből ki kell lépni vagy ez marad végig ill lesz vmi harc vagy billegés a higadság és a gerjedelem között? Én valahogy fontosnak érzem a normál tudat állapotból való kilépést, mintha megnyílna v mi.
Van a művelet közben egy elfogadás a történésekkel szemben ezért fontos az anyagok jelnléte viselkedésük sok félesége… a rózsa szín semmi.. nekem erről szól. Ennek a dinamikának az életre hívása.
Tehát az alkotó erők megjelenésekor az individum valóság tapasztalata felfüggesztődik fel oldunk az önmagunknak adott feladatban-magyarul baszunk a külvilágra nem kell önmagunkat elrendeznünk benne
Ez gyakorlatilag ellentmondásos, mert a választott téma az individum megéléséből ered, de az alkotási folyamat pont a megélés elöl menekít meg ez a terápiás jelleg első része.
Üdv az elméletek útvesztőjéből
ez nem mond el semmit kihúztam …kell találnom megfelelő szavakat